Élet a karantén után – 5 lépcső a szorongásmentes újrakezdéshez

A járvány megjelenésének első hónapjaiban hétről hétre, sőt, napról napra változott, hogy mikor kaphatjuk már vissza a régi életünket. Aztán nem heteket, hanem hónapokat helyeztek kilátásba, így az is elvesztette a normális élet reményét, aki viszonylag könnyen tudott alkalmazkodni a hirtelen jött bezártsághoz.

Áttelepültünk tehát az online térbe. Eleinte különleges, új élménynek számítottak az esti, videó-chat-es sörözések a kollégákkal és a barátokkal. Számtalan ingyenes online programban lehetett részünk, a pszichológiai és szakmai webináriumoktól kezdve, a jógán át, a kutyaiskolákig. Később, a szolgáltatók rájöttek, hogy hónapokon át az ingyenesség nem fenntartható, így válthattunk jegyet különböző streaming csatornákon színházi és zenei programokra is, a webináriumok és az otthon űzhető sportolási szolgáltatások mellett.

Megszoktunk, hogy távolságot kell tartanunk, a saját érdekünkben és mások érdekében. Bezárkóztunk, maximum mozogni jártunk a lakhelyünkhöz közeli helyekre, a boltbajárást is minimalizáltuk. A rendszeres családlátogatás és a hosszabb utazások száma is radikálisan csökkent. A közel 1,5 év alatt átállt az életritmusunk egy ingerszegényebb környezetre.

De hogyan lehet ebből az elszigetelt állapotból kilábalni?
Ahogy eddig az egyedüllét vagy a családtagokkal való összezártság és az új feladatok megoldása (home office, régi napirend megborulása) okozhatott szorongást, most az kelthet bennünk félelmet, hogy ismét emberek közé menjünk.

A szakemberek szerint a kulcs a fokozatosságban rejlik. A Mécses Szeretetszolgálat egyik, elítéltekkel kapcsolatos tanulmánya szerint (http://mecses.vaciegyhazmegye.hu/pdf/mecses_utmutato_kiadvany_2017.pdf) “a legtöbb szabadult poszt-traumatikus stressz tünetekkel küzd” a szabadulás után, így az ingerszegény környezetből való kiszakadás zavarttá, idegessé teheti őket. Természetesen mi nem börtönből szabadulunk, de a helyzet mégis nagyon hasonló. Hagyjunk tehát időt a régi, offline élethez való visszaszokáshoz, mielőtt újra nagyobb embertömegek közé vetjük magunkat egy színház-/mozilátogatás, fesztiválozás vagy strandolás kapcsán.

Összeszedtünk néhány egyszerű ötletet, amit érdemes kipróbálni a közösségbe való visszatérés folyamatában. Ezek a lehetőségek apróbb lépésekből épülnek fel, először a család, barátok, majd az idegenek felé nyitással kapcsolatban.

1. Vidám kirándulás ismerősökkel, távolabbi családtagokkal, egy piknikkel egybekötve

Séta közben, a beszélgetés során lehetőségünk van egymáshoz újra kapcsolódni, ami a közös étkezéssel fokozódik: létrejön az összetartozás érzése és a “családi egység”.
Lehetőség nyílik újra felvenni a szemkontaktust, közösen nevetni, használni a nonverbális eszköztárat is (érintés, mosoly, mimika, beszélők közötti térköz csökkentése, növelése, stb.), amit az online tér és a kikapcsolt kamerák eddig ellehetetlenítettek.

2. “Teraszozás”

A kirándulás során már szuperül kapcsolódtunk a jól ismert emberekhez, ám még mindig, idegenektől, lehetőség szerint, elszeparálva tettük ezt.
Szervezzük egy étterem vagy bár teraszára a családi/baráti csevegést, így már kevésbé vagyunk “burokban”, hiszen közelebb merészkedtünk ismeretlen társaságokhoz is.
Ezt a lépést nehezíthetjük azzal, ha olyan ismerőssel találkozunk, akivel a járvány miatt megszakadt a kapcsolatunk.

3. Segítsünk másoknak is kizökkenni – Beszélgessünk idegenekkel!

Még mindig a nyitott helyeknél maradva: elegyedjünk szóba másokkal. Ez történhet a parkban, a buszmegállóban várakozva vagy akár egy teraszozás alkalmával, a sorunkra várva.
Ne felejtsük el, hogy a “visszatérés” nem csak minket érint keményen, mindenkinek fura ez a helyzet, ezért másoknak is bearanyozza a napját egy kedves gesztus, érdeklődés és a maszk alatt megbújó mosoly.

4. Vissza a zárt terekbe – telekocsizzunk!

Ha a munkába járást meg is tudjuk oldani sétálva, biciklivel vagy autóval, “elszeparáltan”, a hosszabb utak pont kapóra jönnek, hogy összekössük a hasznosat a még hasznosabbal: az útiköltségen spórolás mellett társaságot gyűjtsünk és idegenekkel is kapcsolódjunk.
A telekocsizást lehet autósként és utasként is “művelni”: autósként hozzánk csatlakoznak be utasok (ezzel egyébként az útiköltséget is megosztjuk), utasként pedig mi ülhetünk be mások autójába.
Bár az utazás során, az autóban kisebb a tér, mint a vonat, vagy busz esetében, viszont az utastársak száma is sokkal kisebb. Emellett könnyebben kialakul egy kötetlen beszélgetés, ahogy a telekocsis utazások során ez megszokott. A megfertőződés miatt sem kell aggódnunk: az útitársakkal az út előtt tudunk egyeztetni, hogy be vannak-e oltva, illetve a maszkviselés is rugalmasan megbeszélhető.

5. Ne hagyjuk abba!


Ha már elindultunk saját burkunk kibontogatásának útján, kár lenne elakadni. Már most érdemes tervezni és a naptárunkba előre bejegyezni néhány programot. Lehet az biciklitúra a barátokkal, éttermi vacsora a bővebb családdal, vidéki unokatesók vagy volt osztálytársak meglátogatása, esetleg munka utáni fröccsözés a kollégákkal. A tervezettség biztonságot nyújthat és nehezebben fordulunk újra magunkba, ha optimistán, de a saját tempónkban előre vázoljuk az előttünk álló lépéseket.

Telekocsiznál? Hirdesd meg kiadó szabad helyeidet vagy foglalj helyet és csatlakozz be másokhoz!
Ha nem próbáltad még, itt az ideje!

Hozzászólások

One thought on “Élet a karantén után – 5 lépcső a szorongásmentes újrakezdéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*
*
Website