A járvány megjelenésének első hónapjaiban hétről hétre, sőt, napról napra változott, hogy mikor kaphatjuk már vissza a régi életünket. Aztán nem heteket, hanem hónapokat helyeztek kilátásba, így az is elvesztette a normális élet reményét, aki viszonylag könnyen tudott alkalmazkodni a hirtelen jött bezártsághoz.

Áttelepültünk tehát az online térbe. Eleinte különleges, új élménynek számítottak az esti, videó-chat-es sörözések a kollégákkal és a barátokkal. Számtalan ingyenes online programban lehetett részünk, a pszichológiai és szakmai webináriumoktól kezdve, a jógán át, a kutyaiskolákig. Később, a szolgáltatók rájöttek, hogy hónapokon át az ingyenesség nem fenntartható, így válthattunk jegyet különböző streaming csatornákon színházi és zenei programokra is, a webináriumok és az otthon űzhető sportolási szolgáltatások mellett.

Megszoktunk, hogy távolságot kell tartanunk, a saját érdekünkben és mások érdekében. Bezárkóztunk, maximum mozogni jártunk a lakhelyünkhöz közeli helyekre, a boltbajárást is minimalizáltuk. A rendszeres családlátogatás és a hosszabb utazások száma is radikálisan csökkent. A közel 1,5 év alatt átállt az életritmusunk egy ingerszegényebb környezetre.

De hogyan lehet ebből az elszigetelt állapotból kilábalni? Tovább olvasom →