“Ahogy merülni kezdenek az aksik, úgy indulnak el a beszélgetések” – extravagáns Oszkáros utasunk: Vince Aliz Liza

Fotó: Ujházi Vivien

Egy ideje hozzászoktam már, hogy célirányosan beszélgetek emberekkel, ám ennek ellenére le nem vetkőzött szokásom, hogy bizonyos előzetes gondolataim, korábban megfogalmazott kliséim vezetik a szemem-fülem az első percekben. Imádom látni, ahogy ezek az előfeltételezések lehullnak, és egy teljesen új, számomra meglepő személyiségvonásokkal rendelkező egyéniség kezd megformálódni a szemem előtt. Így voltam Vince Aliz Liza interjúja kapcsán is. Egy extravagáns, és egyedi stílusú ex-X-Faktoros ő, a dalai és előadói stílusa alapján egy bohókás, cserfes csajt vártam –, aki helyett beszélgetőtársam egy érett gondolkodású, talpraesett fiatal nő volt, tele tervekkel, tettre készen, a lehető legpozitívabb hozzáállással.

Hogyan telnek most Liza napjai? Mennyire kedveli a népszerűséget? Merre jár Oszkáros útjain? És milyen utas ő az oszkáros utazások során? – Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk egy pesti teaházban egy lusta nyári délután.

Fülöp Erika interjúja.


Amikor az időpontot megbeszéltük, említetted, hogy munkából érkezel majd a beszélgetésre. Ez meglepett. Hol dolgozol most?

Egy webáruháznál dolgozom social media asszisztensként, tehát Facebook, Instagram, YouTube-tartalmakat kezelek és menedzselek.

Teljes állás mellett a zene hogyan fér bele a mindennapjaidba?

Nos, pillanatnyilag sehogy. Legalábbis nem úgy, ahogyan én szeretném, és ahogy értelme lenne csinálni. El is fáradtam kissé, és a dalszerzés, a zene nem olyan, amit erőltetni lehet. Most fejeztük be az utolsó dalomat, aztán, hogy lesz-e még, az kiderül. Ennek ellenére nagyon jó most, hogy ilyen nyugi van. Imádom a munkám, szeretem azt az életet, amit most élek. Nem hiányzik semmi. És ez így jó.

Azt gondoltam, a fellépéseidre szoktál oszkározni… Ezek szerint mostanában inkább a családhoz?

Is-is. Pécsi vagyok, úgyhogy a szüleimhez gyakran járok haza, és mivel a vonat drágább is, kényelmetlen is, és lassabb is, így minden szempontból jobb az Oszkár. Persze, fellépésekre is mentem, barátokhoz is, nyaralni is, ezerféle úti célom volt már.

Fotó: Ujházi Vivien

Vezetsz is? Vagy utasként oszkározol?

Csak utasként. Nincs jogsim, de tervben van.

Húsz éves nőként nem ijesztő idegenekkel, idegen autóban járni az országot? A szüleid nem aggódtak soha…?

“Azt gondolom, hogy ez szinte az összes utazási formánál biztonságosabb. Hiszen ismered az autó rendszámát, típusát, felhívhatod előtte a sofőrt, és ha induláskor mégsem stimmeltek, még mindig visszamondhatod. A szüleim sem aggódtak soha, és különben sem volt még kellemetlen szitu. Talán belőlem is fakad, hogy mindig jó társakat választok ki. Fene tudja.”

Mitől függ ez?

Nem tudom. Az autó típusától biztos nem. Utaztam már kifejezetten drága, luxusautókkal is, és a sofőrje hol magasan kvalifikált, és nagyon klassz beszélgetőtárs volt, hol meg egy ugyanolyan autó vezetőjének két értelmes mondata sem volt.

És te milyen utas vagy, ha már itt tartunk?

Csendes. Mint általában mind a négy vagy öt idegen. Az első egy órában hallgatunk, mindenki a telefonját nyomkodja. Aztán, ahogy merülni kezdenek az aksik, úgy indulnak el a beszélgetések. Sokszor, persze, rajtam keresztül. Kérdeznek a zenélésről, az X-Faktoról, a mostani dolgaimról… Persze, ez is mindig annyira intelligencia kérdése, hogy ki hogyan áll ehhez az egészhez.

Fotó: Ujházi Vivien

Miért, volt már kellemetlen szituáció is ebből?

Nekik nem kellemetlen, csak nekem… Tudod… Hogy nem azzal indít, hogy kérdez bármit, hanem hogy sokszor úgy tesznek, mintha már ezer éve ismernénk egymást, csak mert ő látott az X-Faktorban. Felszínes kérdések, személyeskedések, rosszindulatú megjegyzések a műsorra. Volt, aki még imponálni is akart volna ezzel, de hagyjuk már! Ez is teljesen független attól, hogy kinek milyen az autója, vagy végzett-e egyetemet. Ahová amúgy szerintem rengeteg ember tök feleslegesen jár.

Tényleg? Miért gondolod ezt így?

Nézd, szerintem az egyetem jó dolog, de csak azoknak, akiket tényleg érdekel az a terület, amiről ott tanulnak. Ha valaki tényleg orvos akar lenni, vagy tanár, vagy mit tudom én, bármi… De most azt látom, hogy csak időhúzásra használják sokan, hogy addig se kelljen felnőni. Tudom, én is csak húsz vagyok, de engem sokkal gyakorlatiasabb dolgok vonzanak. Én az X-Faktor után rögtön dolgoztam egy évig az RTL-nél, majd amikor a szerződésem lejárt, akkor indultam el autodidakta módon az új irányba, és már rögtön alig vártam, hogy dolgozhassak. És állítom, hogy tanultam és tapasztaltam annyit ez alatt a két év alatt, mint sokan több év egyetem alatt sem! Az oszkáros utastársak között is, mivel nyilván kb. velem egykorúakkal utazom, mindig előkerül, hogy ki mivel foglalkozik. 26-28-30 évesek még mindig egyetemre járnak. Én 30 éves koromra már 10 év munkatapasztalattal fogok rendelkezni. És nem mondom, hogy nem fogok egyetemre járni, de csak ha értelmét látom. Nem megúszni akarnék valamit, hanem több lenni általa.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*
*
Website