Takáts Tamás, a nevével fémjelzett Blues Band alapítója, dalszerzője, énekese lelkes Oszkározó. Nincs jogosítványa, nem tanult meg autót vezetni, de ezt egyáltalán nem bánja, mert rátalált az Oszkárra mint a rock and roll-érzés megtestesítőjére.

,,Az Oszkár olyan, mint a rock and roll” – véli Tamás. ,,A második világháborúban gyakorlatilag az egész világon megbukott a felnőtt társadalom. A holokauszt hatmillió áldozatot követelt, és több mint húszmillió civil halt meg a háborúban. A rock and roll abból ered, hogy a világégés után felnövekvő generáció úgy döntött: nem akar olyan lenni, mint az apák nemzedéke, amelyik egymást gyilkolja, és egyébként is csupa borzalmas dolgot művel. Őrületes áttörés következett be a Beatlesszel. Jött John Lennon, és azt mondta, ’I love you, you love me, szeretkezz, ne háborúzz!’, és renitens módon rövid idő alatt megcsinálták a saját civil társadalmukat. A rockerek ma is úgy érzik, hogy nem érdemes felnőni, nem érdemes, sőt nem is szabad beállni a régi kerékvágásba” – folytatja. És hogy mi köze mindennek az Oszkárhoz? 

,,Ötvennyolc éves vagyok, és még nem tanultam meg autót vezetni. Pesten szerintem hülyeség is autózni, gyorsabban odaérek bárhová metróval vagy biciklivel, mint kocsival” – mondja a rocker. ,,Vidékre persze kell valami jármű, de ha választhatok a MÁV, a Volánbusz és az Oszkár között, akkor feltétlenül az utóbbit választom. Mint szisztéma szerintem zseniális találmány, okos civil kezdeményezés. Két szabad ember fölvállalja egymást: ’Figyelj, megyek Pécs felé, nem jössz velem? De. Beszálljak a benzinköltségbe? Szállj be! De jó, egyfelé megyünk, menjünk együtt! Tojunk mindenkire, a MÁV-ra, a Volánra, egy közös cél érdekében összefogunk’.

Ez nagyon rock and roll! Nagyon tetszik nekem!”

Takáts Tamás az egyik oszkáros útja előtt versikét is faragott, és közzétette a Facebook-oldalán

A bluesbanda frontemberét, mint mondja, a fellépésekre ,,hurcolásszák”, de magán jelleggel viszonylag rendszeresen oszkározik Budapest és Pécs között. ,,A feleségem szülei Pécs környékén laknak, és amikor meg akarom őket látogatni, bepattanok egy Oszkárba. Gyors, nem megy rá a gatyám, fele annyiba kerül, mint a vonat. Van, aki aranyos, és házhoz jön értem, de ha nem, az sem baj, odamegyek egy megbeszélt helyre. Laza az egész.”

Tamás csak jó élményekkel gazdagodott az útjai során, rossz tapasztalata sosem volt. ,,Én még rossz Oszkáros emberrel nem találkoztam” – meséli. ,,Ez jó kultúrkör. Az egyik úton a lány, aki vezetett, egyszer csak azt mondta: ’te jó ég, mi van itt? Ül mellettem egy popsztár, (az voltam én), mögöttem egy szobrász, mellette egy regényíró. Majd csendesen megszólalt az ötödik: hát, én meg régész vagyok’. Hú, mondom én, itt van köztünk Indiana Jones. Pécs egyetemi város, sok az értelmiségi arrafelé, speciális merítés, de tényleg regényes figurákkal lehet találkozni.”

Tamás egy másik Oszkár-élményét is megosztotta: ,,Egyszer egy fiatal csávóval utaztam egy hatalmas autóban. Mondom, te fiatal gyerek vagy, bocs, nem akarok indiszkrét lenni, de miből tudtál ekkora autót venni? Azt mondja, nézd, ott van az az ablaktörlő és azon az a mütyürke, azt én találtam föl. Megvették az amerikaiak, és kapom utána a jogdíjat. Leesett az állam. Már csak azért is szeretem az Oszkárt, mert óriási fazonokkal találkozom. Persze nyilván ott sem mindenki jó fej, de őket az értékelések alapján ki lehet szűrni. Ha olyasmit írnak, hogy ’vigyázz, ez suttyó’ vagy ’koszos az autója’, esetleg ’nem mosakszik, egész úton hányingerem volt’, az jó kontroll” – fejezte be nevetve a laza rock and roll man.