Már pusztán azért is érdemes az Oszkár-közösséghez tartozni, mert érdekes sofőrökkel, illetve utasokkal találkozhatunk. Négy éve erősíti a csapatot Kubanek Ellák pénzügyi tréner, oktató, a Magyar Nemzeti Bank vizsgabiztosa is. De nem csak a neve és a foglalkozása, hanem az autója is különleges: egy éve egy Lancia Thesis Centenario Sportivával rója a kilométereket. Miskolcon lakik és Pesten dolgozik. Általában hetente egyszer közlekedik a két város között.


Az Ellák (eredetileg talán Illak vagy Ilek, később Elek) királyi név, Attila hun király legidősebb fiát hívták így, aki követte apját a trónon. A királyi névhez fejedelmi jármű dukál.

,,Luxusautóval várlak! Business osztályon történik az utazás 😉”

– írja Ellák az oszkáros regisztrációs oldalán. ,,Minden utasomat felhívom telefonon egyeztetés végett 🙂 Számomra fontos a pontosság és a megfelelő kommunikáció. Vidéken, városon belüli házhoz szállítást vállalok. Városon kívül, megegyezés kérdése. Szívesen teszek kis kitérőt is, ha úgy van igény rá. A nagy kitérőt mindig megkérdezem a többi utastól, hogy belefér-e. Várlak/várunk szeretettel, luxuskörülményekkel.”

,,Nagyon intelligens, figyelmes sofőr. Élmény vele utazni minden tekintetben. Kommunikatív, kedves és hagy neked teret. Nagyon óvatosan és jól vezet. Utazás előtt felhív, egyeztet, figyel az igényeidre. Mindenkinek bátran ajánlom, nemcsak az úriember miatt, hanem a gépjármű miatt is. Gyönyörű, remekül karbantartott, ritka autó. Aki nemcsak utazni akar, hanem jól utazni, annak mindenképpen érdemes őt választania. Köszönöm, hogy együtt utaztunk! :)” – írja róla az egyik utasa. 
A Lancia az egyik legrégebbi, 1906-tól létező autómarka. Az 1000 darabos, különleges felszereltségű, vörös bőrös Centenario Sportivát a 100. évfordulóra adták ki. ,,Nagyon régóta vágytam erre az autóra, körülbelül egy éve kaptam egy jó ajánlatot Rómában, és megvettem” – meséli. Az autó nem csak attól különleges, hogy gyönyörű és rendkívül kényelmes, hanem attól is, hogy szinte hangtalanul dolgozik a motorja. ,,Olyan csendes, hogy észre sem lehet venni benne a sebességet. Egyszer kérdezte is egy utas, nem tudnánk-e gyorsabban menni. Elcsodálkozott, amikor mondtam neki, hogy nézze meg: 140-nel megyünk.”

Azt gondolhatnánk, hogy ez a szuperautó száguldozásra csábítja a gazdáját, de Ellák azt mondja: úgy vezet, mint egy limuzinsofőr ,,papi”. Betartja a közlekedési szabályokat, megfontoltan halad, mert a biztonságot tartja elsődlegesnek. Arra a kérdésre, hogy vonzó-e a luxusautó az Oszkár-utasok számára, így válaszolt: ,,Mindig tele van az autó, ennyiben biztosan vonzó, de ha akár csak 300 forintos felárat kérnék, azt már nem lennének hajlandóak megfizetni. Ugyanannyiért viszem az utasokat, mint bárki más, illetve mint én magam is korábban, még nem ezzel az autóval”.
A ritka Lanciát egyébként nem félti attól, hogy ,,közkinccsé” válva kárt tehetnek benne az utasok. ,,Az utasok 99 százaléka minden tekintetben jó fej, az autóra is vigyáz” – állapítja meg. Vitt már színészt, miskolci rádióműsor-vezetőt, sportolókat, sok érdekes embert, akikkel jó volt megismerkednie. ,,A beszélgetések nemcsak kellemesebbé teszik az utazást, hanem tanulni is lehet belőlük, néha kifejezetten hasznosak” – mondja Ellák. Habár nem tartja a kapcsolatot az utasaival, mert nincs ideje új barátságokat ápolni, most az üzlettársával létre akarnak hozni Miskolcon egy víz nélkül működő bio autómosót, amihez minden bizonnyal az egyik utasa fog telephelyet ajánlani.
Kubanek Ellák üzleti honlapján az alábbi kis történettel mutatja be, mennyire fontos a kommunikáció minősége és iránya az élet bármely területén (amely kommunikációt egyébként hat nyelven, magyarul, angolul, németül, olaszul, románul és spanyolul gyakorolja):
Három cowboy fát vág télire a völgyben. Azon morfondíroznak, hogy vajon mennyi fát gyűjtsenek, mennyire lesz hideg a tél. – Menjünk fel a hegyre, kérdezzük meg a bölcs indiánokat, milyen telünk lesz! – dobja fel az egyik cowboy. Felmennek, kiderül, hogy nem lesz túl hideg tél. Visszamennek a cowboyok a völgybe még egy kis fát vágni, biztos, ami biztos. Favágás közben a másik cowboynak is eszébe jut: Én nyugodtabb lennék, ha még egyszer megkérdeznénk az indiánokat, nehogy megfagyjunk a télen! Felmennek az indiánokhoz a hegyre, majd ott közlik velük, hogy hát mégis csak hidegebb lesz, mint gondolták. Erre ahogy visszaérnek, még több fát kezdenek gyűjteni. Harmadszorra, amikor ismét kérdőre vonják az öreg törzsfőnököt, ő ezt válaszolja: Nagyon kemény tél lesz, sokáig tartó fagyokkal. – Honnan tudja mindezt, kedves törzsfőnök? – kérdezi kíváncsian az egyik cowboy. – Én nem tudom, fiam, de a völgyben az emberek nagyon gyűjtik a tűzifát!