Attila, az Oszkár egyik alapítója épp egy oszkáros utasát várta, amikor megütötte a fülét, hogy a rádióban Senánszky Flóra szépségkirálynő arról beszélt, hogy milyen fontos dolog történt vele egy oszkáros úton. Rögtön tudtuk, hogy ennek utána kell járnunk!
A 23 éves debreceni lány a Miss Intercontinental versenyen bekerült a világ 15 legszebb lánya közé, modellkedik, tanul, komoly sportolói múlttal is rendelkezik, és már évek óta rója az oszkáros kilométereket.
Kovács Adrienn interjúja.
Elmeséled nekünk, hogy mi történt pontosan ezen a sorsfordító oszkáros úton?
Úgy kezdődött, hogy már 6 éves korom óta versenyszerűen úsztam, a 
világbajnokságon harmadik, az Európa Bajnokságon második lettem juniorként, viszont a felnőtt korcsoportban nem tudtam érvényesülni. Nem is vonzott már annyira a sport, de nem tudtam, hogy mi az, amit szívesen csinálnék helyette. Egyszer Budapestről mentem haza Debrecenbe, és az Alföld TV egyik munkatársa is ott ült az autóban. Amint meglátott, egyből feltűnt neki, hogy magas és vékony vagyok, ők pedig épp modelleket kerestek. Bátorított, hogy menjek el fotózásokra, bemutatókra, és így szép lassan beindult a modellkarrierem. Aztán a barátnőim beneveztek egy szépségversenyre, ami még nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de aztán jelentkeztem a Magyarok Világszépe versenyre, amit meg is nyertem 2017-ben.
Dolgozol, egyetemre jársz és modellkedsz is. Sokat ingázol Budapest és Debrecen között?
Igen, nagyon sokat, bár nemrég felköltöztem Budapestre. Amíg Debrecenben laktam, volt, hogy egy héten háromszor is fel kellett jönnöm, mert volt valami rendezvény vagy tévés megjelenés, főleg szépségkirálynőként. Gyerekeket is oktattam úszni, de a költözés miatt ezt abba kellett hagynom.
A modellkedés miatt kezdtél el Oszkározni?
Nem, már régóta használom. Még nagyon-nagyon fiatal voltam, és az akkori barátom pesti volt, én pedig így jártam fel hozzá. Aztán lett jogosítványom, vettem egy autót, de még most is sokszor használom utasként is, például ha nincs kedvem vezetni, vagy útközben tanulnom vagy írnom kell.
Jól sejtem, hogy melletted sosem unatkoznak az útitársaid?
Mindig beszélgetek, de általában a többiek kezdenek el beszéltetni. Így nagyon sok történetet, életet, embert ismerek meg, ami tetszik, jó ezeket hallgatni. Egy amerikai diplomatával például annyira jót beszélgettünk, hogy a mai napig szoktunk írni egymásnak, hogy mi újság.
Fel szoktak ismerni, vagy el szoktad árulni, hogy szépségkirálynő vagy?
Van, amikor felismernek, vagy feljön a téma, és úgy derül ki. A múltkor egy Fradi-szurkoló fiúcsapattal utaztam egyedüli lányként, az az út nagyon vicces volt, sokat beszélgettünk, és ők fel is ismertek. Röhögcsélve mondták, hogy “Te olyan szép vagy, mint egy szépségkirálynő!”, mert tudták, hogy ki vagyok. Debrecen azért nem olyan nagy város, mindenki ismer mindenkit szerintem.
Vannak visszatérő útitársaid, akikkel többször utaztál már együtt?
Egy külföldi fiú a Debreceni Egyetemről rendszeresen foglalt hozzám utasként, de szerintem csak autózni és ismerkedni akart. Nem tudom elképzelni, hogy mindig pont akkor lett volna dolga Pesten, mint amikor nekem. Szerintem azt hitte, hogy majd csak ketten leszünk, és tudunk beszélgetni, de aztán kicseleztem, mert egy másik utast ültettem be magam mellé.
Fiatal nőként nehéz volt rávenned magad, hogy beülj idegenek mellé?
Nem. Én szeretek mindent kipróbálni, és még sosem hallottam az Oszkárról rosszat. Amikor fiatalabb voltam, a szüleimet nehéz volt meggyőzni, főleg anya volt nagyon ellene, aggódott, hogy egy idegennél nem lehet tudni, hogy vezet. De ahogy egyre többször használtam, úgy szép lassan elfogadta.
Akkor szépségkirálynőként nem ért semmilyen negatív tapasztalat, például, hogy valaki kitartóan udvarolt neked az út alatt?
Olyan sokszor van, hogy valaki próbálkozik, de ezt tudom kezelni, nem történt még semmi vészes, mondjuk hogy elraboltak volna. Egyszer megesett, hogy többen voltunk, és egyedül engem vitt házhoz a sofőr, ráadásul még vagy 15 percig beszélgetett velem a ház előtt, miközben mindenki más a kocsiban már ideges volt. Máskor egy fiúval utaztam késő este egyedüli utasként, és azt mondta, hogy nincs az egész autópályára matricája, ezért egy szakaszon lemegyünk. Az kicsit para volt, de semmi rossz nem történt végül.
Úgy tűnik, nálad mindig tele van élményekkel a kocsi!
Van szomorúbb történetem is. Másfél éve veszítettem el édesanyámat, és ő mindig azt mondogatta, hogy a halála után nem szeretné, ha eltemetnék, inkább a természetbe vágyik, főleg a tengert szerette nagyon. Ezért elindultunk Montenegróba, hogy az Adriai-tengerbe szórjuk a hamvait. A határon jöttem rá, hogy nincs nálam az útlevelem – állandóan ezt csinálom, mindig otthon hagyom -, ezért gyorsan írtam egy oszkárosnak, hogy felhozná-e nekem Debrecenből Budapestre. Pont egyszerre értünk oda, gyorsan átvettem az útlevelet, és már mentünk is vissza a határra.
Nem is gondolnánk, hogy egy csomagszállításon ennyi minden múlhat…
Igen, például amikor Egyiptomba készültem, a Miss Intercontinental világversenyre, betörtem a telefonom kijelzőjét, és a szervizből már nem tudták volna időben elküldeni futárral, nélküle viszont nem akartam elutazni. Így végül egy oszkáros sofőr hozta el nekem Budapestre. A szervizesek nem is hallottak még az Oszkárról, kérdezték, hogy ez így tényleg biztonságos-e, de minden megoldódott, és nálam volt a telefon az utazás napján.
Nemrég átadtad a koronát a következő királynőnek. Mik a terveid a jövőre nézve?
Most nagyon élvezem, hogy hívnak bemutatókra, meg fotózásokra, de nem akarok “beleragadni” a modellkedésbe. Inkább az egyetemmel foglalkozok, nemzetközi gazdálkodást tanulok, és nagyon szeretnék majd egy nagykövetségen dolgozni, de addig még hosszú az út. Azt sajnálom, hogy a gyerekeket már nem oktathatom, azt ingyen is csinálnám, annyira szeretem, a gyerekeket is, meg az úszást is.
Flórának sok sikert kívánunk a terveihez, és reméljük, még sok oszkáros élményben lesz része!
Montenegróba személyivel is lehet utazni, talán meg lehetett volna spórolni egy utat…