Ilyen lábbal utazni? Oszkárral nem gond!
A hobbitáncos Nikolettet egy lábtöréses baleset hozta össze az Oszkárral. Azóta – párjával együtt – mindig a telekocsi-szolgálattal utazik.
Nikolett Debrecenben, a kedvese Nyíregyházán nőtt fel, majd mindketten Budapesten folytatták a tanulmányaikat. Megszerették a várost, úgyhogy végleg Pestre költöztek, de havonta egyszer hazautaznak a családjukhoz. ,,Mindig vonattal jártunk haza, amivel nem voltunk megelégedve, mert nem volt megbízható, általában késett” – meséli Nikolett. ,,A párom hívta fel a figyelmemet az oszkározás lehetőségére. Én ódzkodtam tőle, mivel nem szerettem volna egy ismeretlen ember kocsijába beülni. Annyi rosszat hallani, nem igazán bízom az idegenekben.”
Aztán a sors úgy hozta, hogy egy balul sikerült mozdulat végül is megszült egy jó lépést: elkezdtek oszkározni.
,,Munka mellett hobbiként táncolok, és az egyik órán a koreográfia közben összeestem…
– egy rossz mozdulat miatt megrándult a térdem, a szárkapocscsontomból pedig kitört egy háromszög alakú darab” – folytatja Nikolett. ,,Először fekvőgipszet kaptam, amit egy hét után járógipszre cseréltek. Közeledett a karácsony, és a törés ellenére szerettem volna hazautazni Debrecenbe. Először akkor is vonatozásra gondoltam, de voltak kétségeim. El kellett volna jutnom busszal a pályaudvarra, majd a debreceni vasútállomásról haza buszoznom. Nagyon sokat kellett volna lépcsőznőm, sétálnom. Párom ekkor vetette fel ismét, hogy mi lenne, ha regisztrálnánk az Oszkárra. Még mindig ódzkodtam tőle, de a lábam miatt beleegyeztem, mert arra gondoltam, hogy mégis csak sokkal kényelmesebb, mintha vonatoznánk.”
Kinéztek egy sofőrt, megkérdezték tőle, hogy a gipszelt lábára való tekintettel háztól házig tudná-e vinni. Igennel válaszolt. Amint Nikolett mondja, ,,rendes volt, időben érkezett, hazáig vitt, és jó, tapasztalt vezetőt találtunk a személyében. Ráadásul majdnem fele annyi idő alatt hazaértünk, mintha tömegközlekedéssel mentünk volna. A pozitív tapasztalatok után egyértelmű volt, hogy visszafelé, Budapestre is Oszkárral utazunk.”
Később Nikolett lábának gyógyítását átvette egy debreceni orvos, így kezelésekre, kontrollokra is szűkebb pátriájába kell utaznia. Ma már fel sem merül benne, hogy ne Oszkárral tegye meg az utat. ,,Már az első utazás pozitív csalódás volt, minden rendben és gyorsan ment. Az utak így lényegesen olcsóbbak is, sokat spóroltunk. A kezdeti félelem eltűnt, olyannyira, hogy elhatároztuk: ezentúl mindig így fogunk utazni” – összegzi.
Ha egyszer múzeumot nyit az Oszkár, Nikolett dedikált járógipsze bizonyosan ott lesz majd relikviaként 🙂
Hozzászólások