A pécsi Püspöki Péter – a fűzfapoéta mintájára – fűzfafilozófusnak tartja magát. Tanult mesterségét tekintve magyartanár, de egy hangszerboltban dolgozik eladóként, és nem mellesleg zenél. Többek között a Kubalibre és a Giulia este otthon marad formáció frontembereként is szeret gondolkodni és gondolkodtatni.
,,Volt egy lány, akit nagyon szerettem. 2008-ban elment Németországba, és ki akartam menni hozzá. Nem tudtam, hogyan oldjam meg az utazást. Egy ismerősöm ajánlotta az Oszkárt, amiről addig nem is hallottam. A lányhoz végül nem mentem ki, de regisztráltam az Oszkáron. Sokáig nem vettem igénybe, nem is nagyon utaztam, mert nem volt rá pénzem. Aztán elhúztam két évre Írországba dolgozni. Na, akkor elkezdtem oszkározni Budapest és Pécs között. Havonta egyszer-kétszer jöttem-mentem.
Most már, ha bárhová utazom, főleg Oszkárral teszem”
– mesél a kezdetekről.
Péter az Oszkárt egy jobb, boldogabb jövő előszelének tartja. A véleményét így foglalja össze: ,,Szerencsésnek érzem magam, hogy abban a korban élhetek, amikor az emberiség feltalálta a telekocsizást. Az Oszkár a legjobb dolog, ami Magyarországon történt az elmúlt 25 évben; mindenkiből a legjobbat hozza ki. A telekocsizás közben visszanyerhetjük az embertársainkba vetett bizalmunkat (aki el sem veszítette, annak meg tiszta Hawaii), hogy többségünk jóravaló. Ez a fajta utazási mód olyan közösséget teremtett, amely utópiának tűnt ebben a pénzközpontú, kapzsi, önző világban. A politikai szándék sosem fog idáig eljutni, csak az ilyen liberális, önszerveződő csoportok képesek elérni azt a hosszú távú célt, hogy ki-ki lehetősége szerint segítsen másoknak, megossza a javait és a társaságát, az élettapasztalatait”.
A zenésznek mindössze egy kicsit kellemetlen oszkáros tapasztalata volt. ,,Be akartam rakni a táskámat a csomagtartóba, kinyitottam az ajtaját, és a sofőr rám szólt, hogy előbb illik megkérdezni, betehetem-e. Ebben igaza volt, de a tele kocsiban nem volt egy deka hely sem, gondoltam, természetes, hogy bepakolom a csomagtérbe a cuccomat. De nem rakhattam be. A lábamnál kellett tartanom. Egy kifejezetten nagy csomagterű, nagyon modern kocsiban nyomorogtunk, mert mindenkinek az utastérben volt a táskája. Az úton többet nem is szóltunk egymáshoz” – mondja. ,,Az Oszkáron általában mindenki rugalmas, kedves, de azért ha két olyan ember találkozik össze, akinek a személyisége nagyon elüt egymástól, akkor egy bizonyos pont után nem működik az alkalmazkodás. Ilyenkor az legtöbb, amit ki lehet hozni a helyzetből, hogy mindenki csöndben ül a kocsiban. Én, mint ahogy a zenekarom nevében is benne van (Kubalibre) szabad emberként és zenészként lazán utazgatok, láthatóan jól érzem magam, és ez nem nagyon találkozott a sofőr karakterével. Lehet, hogy neki túl laza voltam. Van is lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy mit gondolhatott rólam. De levontam a tanulságot: ha oszkározol, tiszteld meg a társaidat azzal, hogy összeszeded magad!”
A fűzfafilozófus Péter Püspöki IV néven fellelhető a Facebookon is. Az IV nem a római számmal írt 4-et jelöli, hanem az Igazam Van rövidítése. Ahogy a rokon lélek Besenyő IV Pista bácsi nevében is. Legközelebb augusztus 6-án 20.30-kor az Ördögkatlan Fesztiválon, a nagyharsányi Árokpart bárban lesz igaza.
Szeretnél Te is Péterhez hasonló érdekes emberekkel megismerkedni telekeocsizás közben? Vagy inkább a csendes utazásra szavazol? A Te döntésed!
Hirdesd meg autsód szabad helyeit vagy keress autóst, akihez betársulhatsz az Oszkár telekocsin!
Hozzászólások