Máté András filozófus, az ELTE Logika Tanszékének vezetője 7 éve regisztrált az Oszkárra, sofőrként. Részint azért, hogy kisebb anyagi tehet jelentsenek számára az utazások, másrészt azért, hogy kellemesebben, társaságban róhassa a hosszú kilométereket.

,,Csak egyetlenegy módon és viszonylatban utazom: Szögligeten, Borsod megye legészakibb csücskében van egy kis házam, kertem, az oktatás szüneteiben oda szoktam eljárni” – mondja András. ,,A szakmai munkámat is kellemesebb, nyugodtabb környezetben végezhetem ott, mint Pesten, amellett a kert és a ház körüli munkák egy kis változatosságot jelentenek. Majdnem mindig autóval megyek, főleg azért, mert az ottani, meglehetősen szűkös ellátási körülmények miatt célszerű eléggé felszerelkezve érkezni, és a házhoz-kerthez is szükség van sok mindenre.”

A Budapest–Szögliget, illetve a visszafelé tartó útjait többnyire meghirdeti az Oszkáron és a Facebookon is. ,,A szerény oktatói büdzsémből nem nagyon tudnám finanszírozni az utakat, ha nem oszthatnám meg a benzinköltséget másokkal” – árulja el. ,,Általában van egy-két utasom, de csak Miskolcig, illetve Miskolctól, távolabbra, távolabbról ritkán. Egyszer az is előfordult, hogy két geológus lány – teljes felszereléssel – a szögligeti házba érkezett.”

A professzor az Oszkárt működő, praktikus konstrukciónak tartja. ,,Mindenkinek jó – talán nem véletlen, hogy időnként víz alá akarják nyomni.” Tapasztalatai szerint az utak legnagyobb része eseménytelenül, korrekt módon zajlik. ,,Különösebben nem nagy kaland. Néha-néha adódik egy kellemes beszélgetés, ami nagyon megkönnyíti a hosszú utat, de gyakoribb, hogy sofőr és utas tiszteletben tartja egymás ’privacyját’, vagy egy bátortalan kísérlet után mégse alakul ki beszélgetés. Így is jó.”

Persze adódott olyan utas is, akivel ,,nem jöttek be” egymásnak, de mint mondja, semmi vészes nem történt. ,,Csak egy kellemetlen irányba fordult beszélgetésről vagy egy viselkedési, ne adj’ Isten, vezetési stílus körüli súrlódásról volt szó. Ezek megragadnak az emberben, de valójában nem érdemes ilyesmivel foglalkozni. Mert az egészben éppen az a jó, hogy a bizalom, amit sofőr és utas ismeretlenül megelőlegezett egymásnak, még a – ritka – kellemetlen helyzetekben is működik annyira, hogy komoly probléma nem lesz. Ez a bizalmon alapuló kooperáció megkönnyítheti az életünket.”