Gamsz Árpi – YouTube-os nevén Arpie Gamson – a Mobilmánia énekese, egy éve költözött haza Londonból. Azóta jó néhány kilométer és jó néhány koncert van mögötte, többek között oszkáros kilométerek és az a bizonyos januári Vikidál 70, Zeffer 60, Mobilmánia 10 arénás életmű koncert!

 

Mesélj egy kicsit a YouTube-csatornádról. Úgy látom elég népszerű.

Nincs különösebb célja a csatornának, a saját magam szórakoztatására indítottam, aztán kinőtte magát.

Elsőként 2011-ben egy Johann Sebastian Bach preludiumot töltöttem fel, ki akartam próbálni, hogy milyen az új kamerám. Az első 3-4 szám Bach volt, aztán jött Gary Moore, Joe Satriani. A gitáros videók után végül elkezdtem énekelni is.
Aztán rájöttem, hogy csak kéne egy magyar dal is! Ilyenkor kit kell elővenni? Csakis Vikidál Gyulát! Van sok jó énekes, de senki nem hatott rám annyira, mint ő.

 

Akkor nagy álom volt, hogy Vikidál Gyulával zenélhess?

Olyan távol volt ez az álomtól, hogy nem is gondoltam rá, hogy összejöhet!
Az egyik példaképem. Egész kicsi koromban már hallgattam őt lemezjátszón. Emlékszem, próbáltam rátenni a tűt a lemezre, de mindig összekarcoltam a bakelitet… Hangosan szólt a  „Tinédzser dal”. [icon name=”smile-o” class=”” unprefixed_class=””]

 

Amikor a 3. videót tettem fel a Vikidál-dalokból, akkor írtam Gyulának, tudni szerettem volna, ő mit szól hozzá. Nem akartam elárasztani a videómegosztót a dalaival anélkül, hogy ő tudna róla. Meghallgatta amit énekeltem, azt válaszolta, tetszik neki, csináljam!

 

 

 

Úgy tudom, a Mobilmánia már meg sem tartotta az énekes-válogatást, hanem felkértek téged. Neked könnyű volt a döntés?

Igen. Amúgy is hazajöttem volna Angliából, csak még az időpontját nem tudtam.
2016 októberében Zefi (Zeffer András) rám írt, találkoztunk, beszélgettünk. Én zenélni szerettem volna, de nagyon. Kint 8,5 évig mérnökösködtem, de már elég volt. Hangyányi kis remény sem volt arra, hogy a hazatérésem után találok egy olyan nagy múltú, aktív zenekart, aminek a tagjait ismerem és elismerem. Nem kellett sokat gondolkodnom, igent mondtam. 2017. március 31-én beültem a kocsiba és hazajöttem Angliából, végleg visszaköltöztem Szegedre.

 

Ha már a jövés-menésnél tartunk, milyen úton lenni zenészként?

Nem mondom, hogy mindig jó. Van, amikor iszonyat fárasztó. Mondjuk egy koncert Sopronban, aztán Pesten alvás. Utána meg Miskolc, vagy éppen Nyíregyháza… na ez fárasztó. Aztán vissza Budapestre, ahol kocsiba ülök és irány Szegedre… Van, hogy semmit nem látok egy városból! De például Győrben és Pécsett is volt annyi időnk, hogy szétnézzünk, nagyon szép városok. Sőt Kézdivásárhely is fantasztikus volt!

 

Gyakran oszkározol?

Igen, most is Szegedről jöttem fel próbálni Budapestre, és hoztam is fel egy embert.

 

Ezek szerint sofőrként vagy fent az oszkar.com-on.

Tavaly, mikor csak egy szál mikrofonnal utaztam, utasként oszkároztam. Most meg, mivel hozom a gitárt és a kütyüket, autósként egyszerűbb.

 

Mi a tapasztalatod az utasokkal, sofőrökkel kapcsolatban?

Csak jó! Először furcsa volt beülnöm valakihez, akit nem ismerek. Aztán végül csak kipróbáltam!
Annyiféle embert vittem és annyiféle sztorit hallottam már! Volt, aki Ausztráliából jött haza, más meg Mongóliában volt…

“Volt egy lány, aki felismert, mikor együtt utaztunk, majd később találkoztunk a törökbecsei koncertünkön.”

Amikor jövök Pestre, akkor egyértelmű, hogy felrakom a hirdetést, viszem az utasokat. Ritka az, hogy senki nem jön velem.
Mostanában viszont kevesebbet beszélgetnek az emberek. A többség beszáll és már dugja is a fülébe a fülhallgatót. 2015-ben, amikor elkezdtem oszkározni, akkor még többet kérdezgettek. Lehet, hogy a téma is izgalmasabb volt, mert akkor még kint dolgoztam Angliában. Faggattak, hogy milyen kint az élet, és tényleg rossz-e az angol kaja és az időjárás.

 

Térjünk vissza az országutakról Budapestre! Milyen volt a koncert az Arénában?

Nem tudom neked elmondani… Ott kell lenned, ott kell állnod a színpadon… 2017. október elején jelent meg a „Vándorvér” című lemezünk, és onnantól fogva csak az Arénával foglalkoztunk. Rengeteg felkészülés, idő, energia.
Aztán eljött 2018. január 6-a! Néztünk le a színpadról: Ez hatalmas! Hogy fog ez majd itt megtelni emberekkel!?
Mikor a kapukat kinyitották, azt vettük észre, hogy mindenki rohan előre az első sorba. 30 perc múlva már majdnem teltház volt. Jó hosszú műsort adtunk, majdnem háromórás volt.
Óriási színpad, jó technika, jól is szólt az egész. Profi volt a hangosító stáb és az eszközök, ez egy teljesen más színvonal. Nem jut fel az ember minden hétvégén az Aréna színpadára! Szerencsésnek érzem magam, hogy pont akkor, pont én voltam az énekes. Jókor voltam jó helyen. [icon name=”smile-o” class=”” unprefixed_class=””]
Az Aréna után volt egy kis pihenő, és március közepén indult az idei turné. Nincs megállás!

Hogyan képzeled el magad 70 évesen? A színpadon fogsz még állni? Lesz Gamsz Árpi 70 életmű koncert?

Persze! De legyen inkább 80! Kedvenc számom a nyolc, meg minden, amiben nyolcas van! Ha kell, akkor tolószékkel is a színpadon leszek! Ott van B.B. King, még 89 éves korában is játszott. Ezt szeretném csinálni én is!