A színésztől a kutyakiképzőig, az autóversenyzőtől a filozófusig mindenféle foglalkozás képviselteti magát az Oszkár-közösségen, miért éppen séf ne lenne a csapatban?
Például Bristyán László, aki nem is akármilyen szakács, hanem a budapesti belváros szívében található Párisi 6 Étterem séfje és nem mellesleg 2015-ben megnyerte “A milliomos szakács” című televíziós versenyt.

László mintegy másfél éve regisztrált az Oszkárra, mert időt, pénzt és kényelmetlenséget takarít meg vele. ,,Azért Oszkározom, mert kényelmesebb, gyorsabb, mint a MÁV, és persze olcsóbb is, ami nagyon fontos szempont” – mondja. ,,Jelenleg még csak utasként veszem igénybe a szolgáltatást, általában havonta kétszer, magán- és üzleti ügyben. Ha a munkahelyemről haza utazom vidékre, az magánút, de ha otthonról Budapestre, az munka jellegű utazás” – fejti ki nevetve.

,,A sofőrök mindig kedvesek, rugalmasak, segítőkészek, ha kérem, hogy jöjjenek házhoz, megteszik, de ha nekik van kérésük, én is alkalmazkodom hozzájuk. Rossz tapasztalatom nem volt, mindenki odaért időben, ahová ígérte, kivéve, ha dugó volt, de arról nem a sofőr tehetett.”

,,Sofőre válogatja, hogy az autóban beszélgetünk-e” – fogalmaz a konyhafőnök. ,,Attól is függ, hogy ki milyen passzban van éppen, de többnyire lehet beszélgetni a sofőrökkel is, az utasokkal is, nem ’fapofa’ taxissal van közös utastérben az ember, és a többiek is közvetlen emberek. Általában jó a társaság, és találunk olyan közös pontot, ami ismeretlenül is elindítja a beszélgetést, ez lehet akár a vendéglátás, a partihangulat vagy egy nyaralás, de akár egy közös ismerős vagy közös szülőváros is.

A Budapesten dolgozó séf néhány sofőr mellé már visszatérő utasként ül be. ,,Véletlenszerűen is előfordul, de úgy is, hogy valakinek ismerős a neve, tudom, hogy jó volt vele utazni, így újra nála foglalok helyet. De nem vagyok megrögzött, az ismeretlen sofőrökkel kapcsolatban sincsenek fenntartásaim, nyugodtan beülök a mellé, aki éppen nekem való utat hirdet.” Olyan ismerősre is szert tett az Oszkár-utak során, akivel nem csak célirányosan tartják a kapcsolatot. ,,Van olyan partnerem, akivel az Oszkáron keresztül ismerkedtem meg, de nem csak ott találkozunk, hanem egyéb problémák megoldásában is segítünk egymásnak.”
László nagyon szeret főzni. ,,Mivel odafigyelve csinálom a munkámat, többet adok bele, mint egy átlagos szakács, ezért több feladattal is megbíztak az üzletvezetők, így neveztek ki konyhafőnöknek. Nem a Párisi 6 az első hely, ahol séf vagyok. A visszajelzések alapján úgy gondolom, hogy jól csinálom, amit csinálok. A város szívében, nagyon forgalmas helyen dolgozom, rengeteg a törzsvendég és a turista is. Négyen vagyunk szakácsok, hárman dolgoznak a kezem alá. Vannak olyan éttermek, ahol a séf csak szervez, árut rendel, felügyel, nálunk viszont úgy van, hogy főzök is, kontrollt is tartok – több feladatot látok el, mint az előző munkahelyemen, ahol leginkább a rendelésekkel foglalkoztam. Most belevetem magam az ízvilágba is. Sokszor kapunk pozitív visszajelzéseket, szalvétára, zsebkendőre, kis cédulára írnak nekünk köszönőlevelet. Ezek nagyon jó kis impulzusok.”

Arra a kérdésre, hogy egyéni kívánság szerint is elkészítik-e az ételeket, a konyhafőnök így válaszolt: ,,Persze, szinte minden nap van olyan vendég, aki gluténérzékeny, laktózérzékeny, ezért speciális étrendet kell tartania, vagy csak máshogy készült ételt akar fogyasztani, mint amit az étlapon talál. Egyáltalán nem okoz problémát másképp elkészíteni egy-egy ételt. Mindig szakítunk időt arra, hogy a vendég megkapja azt, amit szeretne, akkor is, ha éppen tele van az étterem. Mindig a kedvében kell járni a vendégnek!”
Az Oszkár pedig László kedvében jár. ,,Oszkározni alapból jó élmény, főleg a vonathoz képest, amire egy fülessel ülök fel, és végig egyedül utazom” – mondja.