„Eleinte félős oszkározó voltam. Mára bebizonyosodott, alaptalan volt a félelmem! Utaztam személyautóval, kisbusszal, férfival, nővel. Bizton állíthatom, hogy nem bántam meg az utazások ezen formáját. Maradok oszkáros, mert így többet költhetek pici unokámra, aki miatt ezt is bevállaltam. 🙂 Köszönöm a lehetőséget! Katimama”
Kati mama figyelmét egy barátnője hívta fel az Oszkárra. „Ő is unokázni járt Miskolcról Budapestre, és egyszer rávett, hogy oszkározzunk együtt. Eljöttem vele, és nagyon megtetszett a dolog. Eleinte azokhoz ültem be, akiket a barátnőm javasolt, de aztán egyre rutinosabb lettem. Megnéztem, kik a sofőrök, milyen autóval járnak, milyen emberek szállnak be hozzájuk.
Később rájöttem, hogy az még többet árul el, ha a hozzászólások hozzászólását, a sofőrök viszontválaszát olvasom el. Sok mindent le lehet szűrni abból, hogyan reagálnak a negatív jelzésekre. Nekem ez a módszer vált be.
Most már van öt-hat »saját sofőröm«, akikhez nagyon szívesen beülök, ha éppen úton vannak. Annyira megbízom bennük, hogy legtöbbször végigalszom az utat, nem azt lesem, hogy úristen, hogy vezetnek. Volt fiatal, aki lendületesen vezetett, de még az is tetszett.”
Katalin a legváltozatosabb időpontokban ingázik Budapest és Miskolc között. „Hároméves lesz az unokám, akkor kezdtem, amikor megszületett. Általában kéthetente jövök-megyek, de ha beteg a gyerek, hetente. Kétszáz körül van már az útjaim száma, és csak pozitívan tudok nyilatkozni. Soha, egyetlen egyszer sem volt negatív tapasztalatom. Késés is csak kétszer fordult elő, és az sem a sofőr hibájából, hanem azért, mert baleset történt valahol, és nem tudott haladni. Az utasokkal sem volt semmi probléma” – mondja.
Különösen jó élményei között tartja számon azt az esetet, amikor egy sofőr kerülőt tett a kedvéért. „Budapestről akartam Miskolcra utazni, és a figyelmetlenségemből adódóan nem tűnt fel, hogy a sofőr, egy hölgy, azt írta: Kazincbarcika felé megy.
Annyira tündér volt, hogy nem okozott neki problémát, sőt az utastársaimnak sem, hogy mégis be kellett menni Miskolcra. Ez nagyon megmaradt bennem.
A kisbuszos sofőrök általában megszabják, hogy csak bizonyos pontokon állnak meg, más szakaszon nem, de eddig mindig ott szállhattam ki, ahol a legmegfelelőbb volt nekem. Vannak emberek, akik EMBEREK, megteszik az utastársaikért, amit megtehetnek.”
A „profi” besorolású oszkározó hölgy a közel kétszáz útja során azt tapasztalta, hogy az utasok között szép számban vannak nagymamák. „Ahogy elnézem az utastársaimat, sok a nagymama, nagyon sokkal hozott már össze a sors. Nekünk óriási segítség az Oszkár. Arról beszélgettünk nemrég, hogy ha nem lenne, és a MÁV-val kellene utaznunk, már rég idegbajosak lennénk” – meséli. „Éppen most töltöm be a 65. évemet, ezentúl ingyen vonatozhatnék, de maradok az Oszkárnál.”
A gyerekei eleinte féltették, de hamar megnyugodtak. „Szerintem ők jobban féltek, mint én, de most már kifejezetten örülnek annak, hogy oszkározom. Van is egy ötletük: mi lenne, ha a szervezők kitalálnának valamiféle »bérletet«? A gyerekek befizetnének X összeget, lenne egy keret, amit a mamák »lejárhatnának«”.
Bár mi nem utaztatunk, de a “bérlet” lehetősége megoldható: a család vehet Oszkáros kreditet, kreditküldéssel pedig Kati mama tud fizetni az autósoknak. Ezzel mondjuk sajnos kedvezményes utat nem tudunk biztosítani, mert az autós pénzéből mi nem adhatunk kedvezményt, de egy Oszkáros ajándékcsomagot mindenképpen küldünk Kati mamának 🙂
Ha kedvet kaptál az utazáshoz, akkor keress egy jófej autóst és foglalj, ha pedig autóval indulsz útnak, add fel hirdetésedet, hogy Kati mamához hasonló utasaid lehessenek!
Csatlakoznék az előttem szólóhoz,csak jó dolgokat tudok mondani az Oszkárról! Mindíg pontos,korrekt kiszámítható,nem csalódik benne aki igénybeveszi! Nekem mint nagymanának nagyon nagy segítség hogy ilyen áron gyorsan , kényelmesen eljutok a pici unokámhoz,amikor csak akarok! Mindenkinek csak ajánlani tudom,nem fog csalódni benne!