Ujvári Péter, az egykori UP! zenekar alapítója és frontembere másfél éve oszkározik. De nemcsak ezt a közösséget erősíti, hanem a rolleresek táborát is. A szeptember 2-án rendezett első budapesti rolleres felvonulás főszervezője volt.

,,Nem tartom jó dolognak az autót a városban” – kezdi Péter. ,,Ha lesznek gyerekeim, akkor a feleségemnek veszek majd egy kocsit, hogy tudja őket vinni, de én elvagyok nélküle. Ez felfogás kérdése. Budapest 25 kilométer átmérőjű, felesleges az autó, ha metróval át lehet szelni. Mire átjutnék kocsival, epekövem lenne az idegességtől. Ha meg külföldre utazunk, úgysem autóval megyünk. Sokat járok a világban, tudom, hogy London belvárosában például már komoly adót szednek, arról nem is beszélve, hogy a parkolási díj is magas. Mindenki próbálja visszaszorítani az autókat, hogy inkább metróval közlekedjenek.

Az Oszkár azért jó kezdeményezés, mert olcsóbb, mint a vonat, kényelmesebb is, és a felelősséget a sofőr vállalja értünk és az autójáért. Sokkal jobban szeretem, ha valaki más vezet, én meg azt csinálok, amit akarok. Egyszerűbb, ha Budapesten felvesznek mondjuk a Margit híd budai hídfőjénél, ami rollerrel körülbelül két perc a lakásomtól, ott beülök, és kiraknak mondjuk Nyíregyházán. Príma, gyors, és nem az én problémám az autó. Nyilván segítek az oszkáros sofőrnek, ha kipukkad a kerék, de az ő autója, az ő gondja. Marha jó dolog, ráadásul összehozza az embereket. Szereztem már Oszkár-úton pályázatírót, grafikust, olyan valakit is, aki énekelni akart tanulni.”
Péter mindig elolvassa az oszkáros értékeléseket, de nemcsak olvasni, írni is szeret. ,,Az a kilencmillió magyar, aki még itt maradt, eléggé introvertált. Mindenki csak úgy elvan magában. Legtöbbször értékelést is úgy adnak, hogy a sztenderd mondatokból kiválasztanak egyet. Senki nem ír semmit. Én meg szeretem leírni, hogy ’Béla bácsi nagyon kommunikatív volt, egyébként orvos, kényelmes az autója, megálltunk a benzinkútnál stb.’ Tehát részletesebben leírom, hogy mi történt, és vissza is szoktak jelezni, hogy nagyon szépen köszönik. Kicsit extrovertáltabbnak kellene lennünk, kicsit jobban kellene biztatnunk egymást!”

Ujvári Péter zeneszerzőként nemrégiben Londonban próbált szerencsét, de – mint mondja – nem járt sikerrel. ,,Szerettem volna filmzenét szerezni, de sajnos nem vettek fel az egyik nagyon komoly céghez. Ötven zeneszerzőjük volt, mindenki más nemzetiségű, a legtöbben Oscar- és mindenféle díjasok, én meg a zenéimen kívül semmiféle referenciát nem tudtam felmutatni. A londoni filmszakma és az egész ország is nagyon zárt, ’szigetország’, van Freddie Mercuryjuk, van királynőjük, minek nekik még egy ’Demjén Ferenc’ is?” – nyugtázza nevetve. ,,Édesapám már 2000-ben azt mondta: ’fiam, hagyd Angliát, mert semmi értelme’, de makacs voltam, meg akartam tapasztalni a saját bőrömön. Most letudtam őket egy életre. Magyarországon viszont három évvel ezelőttig nem készültek olyan filmek, amikhez szívesen írtam volna zenét. Kaptam egy-kettőre megbízást, de vissza is dobtam, mert annyira ciki volt a történet. Nem akarok úgy feküdni a fejfám alatt a sírban, hogy másfél millió forintért elvállaltam egy felkérést, mert a sárga csekkeket fizetnem kell, és gyorsan összekalapáltam valami értéktelent.”
A londoni kudarc nem szegte Péter kedvét, októberben Kaliforniába utazott. ,,Zenét szeretnék ott eladni. Nem most kezdtem, hanem 2001-ben. Azóta az összes, nagyjából velem egyidős ismerősöm kifejlődte már magát, vagy animációs cégük van, filmgyáraknak dolgoznak, vagy profi zeneszerzők, producerek, és nemrég újra felvettük a kapcsolatot. Hívtak, hogy azonnal menjek, úgyhogy megyek. Nem szeretek előre inni a medve bőrére, mert akkor soha nem jön elő a bokorból, de úgy tűnik, ott ígérkezik lehetőség számomra. Az amerikaiak nyitottak, és nem nézik le az embereket, mint Londonban.”
Az UP! zenekar másfél éve már névleg sem létezik, Péter pályája más irányt vett. ,,Semmilyen fellépést nem vállaltam el, mert más néven fogok most már szerepelni, és más dolgokat is csinálok” – mondja. ,,Írtam egy klasszikus darabot. Nem kortárs crossovert, hanem a klasszikus tanulmányaimból megmaradt ötleteimet vittem nagyzenekarra, szóval ’rendes’ klasszikus zene, de az én olvasatomban. Sajnos ötpercnyi zenei felvétel egymillió-kétszázezer forintba kerül, pályáznom kell arra, hogy fel tudjam venni és a MÜPA-ban tudjam előadatni hatvan zenésszel. Közben most, tizenvalahány év után feldolgozzák a Nap című számomat, újra fogják sugározni, csak modernebb formában. Újra felénekelem, és készül belőle egy új videoklip is.”

A zenész aktív szervezője a hazai rolleres közösségnek.

,,Az Oszkár nagyon jó a városok között, a roller pedig a városban kiváló. A kettő együtt a legjobb!

Amikor elkezdtem rollerezni Budapesten, rajtam kívül senki nem járt rollerrel. Ki is röhögtek mindig, beszólogattak, sehova nem engedtek be a rollerrel, nem adhattam le a ruhatárban, most pedig már sokan használják. Van egy Facebook-közösségünk, ahol tanácsokat adok, például abban, hogy milyen típusú rollert válasszanak. Írt valaki a múltkor, hogy nem tetszik neki az a roller, amit a barátja kölcsönadott, mert nagyon kemény. Csináltam gyorsan egy fotót, és elküldtem, megmutattam, milyen csavart kell meglazítania, hogy jobban rugózzon. Egyelőre csak kicsi közösség vagyunk, de az Oszkár is így kezdte” – kacsint Péter.