Atika, az első ismert önálló kutya-utas az Oszkáron
Doktor Tom nevű sofőrünknek nem mindennapi útitársa akadt Szilveszterkor. Történetét meg is osztotta velünk, amit nagy örömmel teszünk közzé:
“Miskolcon szilvesztereztünk a nejemmel. Mivel volt üres helyünk, természetesen odafele is oszkároztunk és visszafele is meghirdettük az utat Miskolc és Budapest között. Be szoktam jelölni, hogy “Kisállat szállítást vállalok“, volt már cicás utasom, sőt odafelé is volt egy hölgy, aki jelezte is előre, hogy hozná magával a cicáját egy hordozóban.
Jön egy helyfoglalás visszafelé útra, majd hív is a helyet foglaló (elsőutas) hölgy. A helyzet az, hogy a volt férjénél van a kutyájuk, és fel kéne hozni Pestre. A férfi nem akar jönni, szóval induláskor odahozza, beteszi a kocsiba a kutyust, kifizeti az útiköltséget, ő meg Pesten odajön az érkezési pontra és átveszi…
Hmmm. Hááát, nem is tudom. “De, hát az volt bejelölve, hogy ‘Kisállat szállítást vállalok’…” – érvelt a hölgy. Igen, de az valójában azt jelenti, hogy az utas hozhatja magával – válaszoltam. Van esetleg valami hordozó box vagy valami, amibe beleteszik? Milyen kutyusról lenne egyáltalán szó?
“Egy yorkshire terrier. Nagyon barátságos, bárkit elfogad, teljesen szobatiszta, és amúgy rendszeresen utazik…”
Hát, olyanról már hallottam, hogy elvált szülők gyereke rendszeresen így utazott, hogy az egyik városban beültette az egyik szülő az oszkáros kocsiba, az érkezési oldalon meg várta a másik. Na de egy kutyus?
Abban maradtunk, hogy amennyiben simán beszáll a kocsiba, és nem problémázik, mi elhozzuk.
Induláskor ott volt a gazdi a kutyussal. A nejemmel megbeszéltük előre, hogy hátra ül, hogy tudjon figyelni rá. Az egyik srác utas ült mellettem. A kutya azonnal ugrott be a kocsiba, a gazdi ideadta a kutyushoz tartozó cuccot egy szatyorban, megmondta a kutyus nevét majd elköszönt tőle. Indulás után a kutyus előremászott az anyós ülésen ülő sráchoz, és onnantól ott utazott. Érdeklődően figyelt, nézelődött – bár közben ránk sötétedett -, egy hangját sem hallottuk. Az érkezési ponton pedig örömmel üdvözölte a gazdiját.
Ezúton is köszönöm utasomnak, aki pesztrálta – bár láthatóan örömmel tette -, és ezek után szó szerint is mondhatom: “kisállat szállítást vállalok”… 🙂
Boldog Új Évet Mindenkinek! 🙂
Doktor Tom”
Üdvözletem és minden tiszteletem az Oszkár Üzemeltető Csapatának!
Rendszeresen használom az Oszkárt mint utas és sorőr egyaránt. Legfőképp Nyíregyháza-Budapest-Linz útvonalon. Az elmúlt időszakban azt vettem észre, egyre nagyobb összegeket kérnek az üzletszerűen vagy fű alatt üzletszerűen oszkározók egy-egy útért. Teszem azt két hete drasztikusan csökkent az üzemanyag ár és érdekes módon senki nem csökkentette díját semmilyen útvonalon. Fölháborít hogy egy 600km-es Nyh-Linz útvonalért 16000-21000 forintot is elkérnek. Ennyiből ugyan is Én is megjárom saját autóval. És ha nem találok 10-12000 forint körüli összegért egy helyet, olyankor bizony saját autóval indulok el. Általában az utolsó napig várok, hátha lesz mégis egy hely és későn hirdetem meg a saját utamat. De ez már az Én problémám, hogy van e utasom vagy nincs. Szóval ez a nagyszerűen kitalált és működő autómegosztás szerintem rossz irányba tart, itt is megmutatkozott a pénzhajhászás, kapzsiság, mint gyarló emberi tulajdonság.
Köszönöm, ha megosztják a véleményemet! Szerintem néhány negatív kritika talán építő lehet és visszatereli a felhasználókat abba a mederbe, amelyiken egyszer elindult ez a nagyszerűen működő folyamat.
Köszönettel: Mónika
Kedves Mónika!
Köszönjük a figyelemfelhívást!
Annyit tehetsz az ügy érdekében, hogy időben feladod a hirdetésed te is, nem csak az utolsó pillanatban, egy fair árért.
Ha lesz utasod, ha nem, jobban jársz, mintha 20 000 Ft körüli összegért mennél valakivel.
Ha közben találsz jó áron hirdető autóst, és neked nem lett utasod, akkor törölöd a hirdetésed, és helyet foglalsz hozzá. Vagy ha már van is utasod, akkor testületileg átmentek hozzá.
sok sikert az oszkáros utazásaidhoz!