Oszkározni nem csak jó, hanem többlethaszonnal is kecsegtető. A miskolci Pém Imre egy Oszkár-útnak köszönheti az állását.
Pém Imre – nem dolgozna itt, ha nem oszkározott volna
Imre, a Műegyetem végzős hallgatója azzal a felütéssel indít, hogy szívesen reklámozza és támogatja az Oszkárt, mert nagyon jónak tartja. ,,Körülbelül egy éve járok Oszkárral, nagyjából kéthavi rendszerességgel utazom. Ha van valami teendőm, főleg Miskolc és Budapest között, akkor az Oszkárt választom. Egyelőre csak utas vagyok, de amint olyan élethelyzetbe kerülök, hogy lesz autóm, sofőrként is meghirdetem majd magam” – mondja.
Egy nyári útja különös szerencsével járt. ,,Az utolsó félév volt hátra, nyár végén kellett volna végeznem energetikai mérnökként, de megcsúsztam az államvizsgával, így az decemberre tolódott. Mivel már nem voltak óráim a BME-n, fél lábbal kiléptem az egyetemről, elkezdtem dolgozni Székesfehérváron, de onnan eljöttem, és nyáron éppen állást kerestem” – meséli. ,,Azon a bizonyos úton elkezdtünk beszélgetni a sofőrrel, elmondtam, hogy nyitott vagyok mindenféle állásra, nézegetem a hirdetéseket, róla pedig kiderült, hogy éppen kell neki egy ember minőségügyi mérnöki munkakörbe. Ez ,,csak” egy informális beszélgetés volt, de elég jól megismert engem, és én is eléggé jó betekintést nyertem abba, hogy milyen munkáról lenne szó, úgyhogy mondhatjuk: állásinterjú zajlott le az út során”.
Imre így nyilatkozik a pozícióról:
Ez a munka nem felel meg pontosan a végzettségemnek, de minden objektív szempontból elégedett lehetek, és nagyon jól is jött ez az állás: ha nem kaptam volna meg, nem tudtam volna kifizetni az egyetem 250 ezer forintos félévi tandíját. Hosszú távon mégsem szeretnék ezen a területen maradni. Kicsit önállóbb tevékenységben érezném igazán jól magam, inkább kutatói irányba mennék, vagy valamilyen távmunkát vadásznék. A nagyobb fokú függetlenség hatékonyabb lenne. Ha kreatív munkát végez az ember, heti egy-két, kollégákkal töltött nap elég az egyeztetéshez, a részletek alapos kidolgozásához nem kell feltétlenül az irodában ülni” – véli a szerencsés utas.Imrének egyébként – amint fogalmaz – Budapest nem jött be. ,,Rendesen benne voltam az élet sűrűjében, de nem akarnék hosszú távon Budapesten élni. Egy Miskolcnál is kisebb településen szeretnék minél előbb családot alapítani, a falusias, kisvárosias életérzés nagyon szimpatikus nekem”.
A sajátos állásinterjú után Imre felkereste oszkáros sofőrje miskolci cégének HR-esét, majd szerződést kötöttek, és azóta ott dolgozik. Az autóiparban, minőségügyi mérnökként a felett őrködik, hogy ne kerüljön ki selejt a kezük alól, illetve kapcsolatot tart a vevőkkel annak érdekében, hogy az elvárásaikhoz igazodjon a gyártás.
A sofőr, Kovács Béla gépészmérnök így emlékszik a történtekre: ,,Azon a bizonyos napon, amely ugyanúgy indult, mint bármelyik másik, Miskolcra mentem Budapestről, és utazott velem egy fiatalember – egy a sok közül. Beszédbe elegyedtünk, valahogyan szóba került, hogy éppen végez a tanulmányaival, és állást keres. Akkor a Patec CO. szingapúri cégnél dolgoztam mint minőségirányítási vezető. Annyira megtetszett a fiú agilis, okos, kombinatív személyisége, hogy elhatároztam: felveszem magam mellé. Megbeszéltem a szingapúri vezetéssel, és két héttel később a HR-es hölggyel be is hívtuk interjúra. A megegyezés után próbaidőre megkapta az állást. Nagyon jól teljesített, így azóta is ott dolgozik. Nem hiszem, hogy csalódást okozna a jövőben”.
Béla azóta elkerült a Patec CO.-tól, most Kínában, Dubaiban és Malajziában dolgozik egy Budapest központú cégnél. Ha nem is egy Oszkár-út jóvoltából, de oda is sikerült felvennie egy álláskereső mérnököt.
Imre családalapításához még hiányzik a menyasszony. Lehet, hogy a következő Oszkár-úton úgy jár, mint Karcsi , és leendő feleségével hozza össze a sors? Szívből kívánjuk, hogy így legyen!
Még nem utaztam az “Oszkárral de csak jót halottam róla és ahogy tehetem ki is fogom próbálni. A reklámjuk pl. határozottan tetszik,biztos kellemesebb egy ilyen út mint egymagamban tömegközlekedéssel.